"Nesze neked, fogyasztóvédelem!" - mondtam magamban. A furcsa az volt hogy egy picikét sem voltam megrökönyödve, szinte sejtettem, hogy ez lesz. Még mérges sem voltam, hihetetlen. De mi is történt???

A telefonomat 2,5 hét javítási idő után visszaadták, nem csináltak vele semmit, mi több bebizonyították, hogy én rontottam el 3 nap alatt. No comment! A hitelességét jelző matricát megsértettem, ami olyan helyen volt, hogy csak kisebb szerelés után lehet hozzáférni. De mit is lehet ilyenkor tenni? Ki lehet kérni egy független szervezet véleményét, nos én nem ezt tettem. Logikusan végiggondolva, biztosan nem nekem ítéltek volna.

Mint már korábban jeleztem, ez egy szériahibás telefon, ilyenkor javítják (általában), az én esetemben a költséghatékonyabb megoldást választották, (mert másra nem tudok gondolni) bent a szervizben megpiszkálták a matricát.

Úgy döntöttem, hogy a hitelrontás rögös útjára lépek, és fennhangon szidalmazom az interneten a Sony Ericsson-t: mert a márkaszervize csal és lop, a T-mobilt: mert nem áll ki az ügyfeleiért, a magyar fogyasztóvédelmet: mert nem tud eljárni az ilyen ügyekben. És a T-mobilt ismét: megvonta a garanciát. Ezért le is rootoltam a telefont egyből és egy olyan kalóz romot raktam rá, hogy biztosan bántani fogja a központ szemét. Gusztustalannak tartom ezt a hozzáállást, ezt a mentalitást. SE telefonokat nagyon szerettem eddig, de kérdem: mi lesz most? Mit fogok használni?

Kikértem egy árlistát, megnézzem, mik is vannak még. A srác egyből ajánlott egy nekem való készüléket: HTC Desire S. Minden bizonnyal jó készülék, és lehet nekem való, de ismét csak kérdések sora merült fel bennem, mi értelme van 100.000-ért telefont venni, ha lerontom 3 napon belül??? :) Enyhén szatirikus lett volna helyzet, ha még ma megveszem a 6,5-ször drágább telefont nemde?

Ha egy embert is le tudok tántorítani ezzel az írásommal a T-mobiletől vagy a Sony Ericsson-tól már megérte.