Régi sztorim, de ma eszembe jutott. Nos a Mekiben kértem egy Röfiburgert, leültem barátaimmal, és mindenki nekilátott enni. Kinyitottam a dobozt, ezek után kinyitottam a szendvicset is, hogy megnézzem belülről, hisz mindig ezt teszem. Mindent rendben találtam, csak egy valami hibádzott. Nem volt röfi szaga, ami nem is gond, hiszen meki, de ennek a húsnak halszaga volt. Visszavittem.
A pultos ki sem nyitja a dobozt, egyből mondta: "Nem lehet halszaga, hiszen sosem találkozott hallal." Mondtam neki, hogy akkor kérem a górét! De nem hívta előre, e helyett magát ismételgette, és néha beletoldott új felesleges, magyarázó mondatrészeket, mintha be akarná nekem bizonyítani, hogy rossz a szaglásom. Nem tudott megingatni a hitemben. Mondtam, itt hagyom a pulton, csináljon vele valamit, és hozzon helyett egy másikat. Innentől eszmei síkra emelkedett harcunk, mert több vevő is látta mi történik, és sokan szemmel is követték az eseményeket, mert mindenki elé befurakodtam, akkori kb 85kg-s izomtömegemmel nem kis feltűnést és hőbörgést keltve.
Leültem, vártam. A cimborák már mind befejezték, már orientálódtak volna a mozi felé. Amikor megjelent az eladóm egy munkatársa, aki állította, hogy ketten is megszagolták, nincsen halszaga. Tehát ugyanazt a szendvicset kaptam vissza, nevetséges... gondoltam. Csak ültünk és néztük a dobozt vagy 30 másodpercig mindahányan ott ültünk. Döntöttem. Megyünk a moziba, nem kell a szendvics, úgysem egészséges, de előbb teszek egy 10 lépéses kitérőt. Elindultam a kibontott szendviccsel a pult felé, amikor egy 2-3 méterre voltam a sor végétől, egy szabályos kislabda hajításban alkalmazott mozdulatsorral bebombáztam a kiszolgálók közé. Okoztam is felfordulást, de nem éreztem bűntudatot, inkább az adrenalin öntötte el az agyam, meg valami furcsa bizsergés a technikás dobás miatt.
Megfordultam, "irány a mozi" - mondtam. Egy percen belül egy biztonsági őrnek látszó enyhén duci, erős szájszag mellett erős pacsuliszaggal megspékelt ember futott utánam. Kezet nyújtott, bemutatkozott mint az üzletvezető, elnézést kért és felajánlotta egyek akármiből bármennyit nála. Mondom magamban: "Szép, eddig hülyének néz, most meg még inkább, mi okból ennék bármit is nála." Nem fogadtam el az ajánlatát, ekkor a többiekhez fordult: "Gyertek ti is!" A Cimborák annyira be voltak szarva, hogy nem mertek megszólalni, szerencsére. Ezt is elutasítottam helyettük.
Mit tanultam ebből? Semmit. Azóta is eszek mekit, azóta is kinyitok minden szendvicset és meg is szagolom őket. Mit tennék ma, 25 éves fejjel, ha újra megtörténne ez??? Nem tudom, valószínűleg ugyan ezt, de kólástul, krumplistul vágnám be az üzletbe, a jobb hatás és a speciál efektek miatt.
